Amikor már benn volt a kórházban, akkor mentünk nászútra. Nem gondoltam, hogy sose jön onnan ki. Boldog voltam, szertelen, ide nekem mindent. Amikor elbúcsúztunk, kérdeztem, mit hozzak neki Amerikából. azt mondta, egy dédunokát. Ha lány, legyen S. ha fiú J. Vajon véletlen? Répa rendes neve J, a lánya pedig S. Ha lenne egy fiúnk, és pl. megmaradnánk a hagyománynál, mivel Répa többgenerációs J, akkor lenne egy J. nevű fiam?! Vajon honnan tudta? Véletlen? Vagy ez a Sorsom? Majd kiderül.
még egy szösszenet a nagymamámról
2011.07.19. 21:01Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kekblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr713081382
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szami78 2011.07.19. 21:17:03
ez tényleg érdekes... meglátjuk... mindenesetre a nagymamák sok mindent tudnak... :)))
