Elegem van a hülye főnökömből. Irigy, mert van pasim, mert elrendeződött az életem, mert a pasi elvisz a világ másik felére nyaralni, amire én fizetésnélküli szabit kértem, és kaptam, ami neki eddig sose jutott eszébe. A legrosszabb, hogy mindig este hív fel, közli hosszas monológ után, hogy megint küldtek valami statisztikát, amiben én persze hátul vagyok, mert táppénzen voltam, és mert most elmegyek szabira. Tudom, hogy megint ki fognak rúgni embereket, de ha engem akarnak, mondják meg, de ne szemétkedjenek és ne lebegtessenek, mert ezt nehezen bírom. Egyébként meg, ha kiraknak, az a sors keze, hogy elég volt ebből. A vicc az, hogy most kezdtem igazán mindent beleadni. Persze, még nem rúgtak ki, még nekem is lesz hozzá egy-két szavam. Csak ma megint rosszul fogok aludni. De már csakazértsem fogok inni. Annyit nem érdemel ez a hülye nő.

mindenesetre minden maradék pénzem félrerakom nehezebb napokra. Mert jöhet a hét sovány év, csak hol van a hét gazdag? Még csak másfél éve, hogy elváltam, és kiléptem abból a lehúzástömegből, ami ott volt. Még mindig csak albérletre telik, amivel kapcsolatban ráadásul ma derült ki, hogy lehet, hogy felmondják a tanév végén. Még jó, hogy ezt sikerült velük elfogadtatni. Épp most akartam feldísziteni kicsit a lakást. R biztos ki fog akadni, hogy minek költök bármit is erre a helyre, ha úgyis menni kell. A fene essen az egészbe!