Várunk a következő gépre. Az első út nagyon kényelmes, és a török tapasztaltakhoz képest sokkal kellemesebb volt. Az egész országból, a légitársaságból, a repülőtérből sugárzik a profizmus. No meg a pénz. Aki hosszabb ideig tartózkodik a reptéren, vacsorát kap, és külön elsötétített teremben pihenhet feltett lábbal. A kínaiak, indiaiak, négerek arabok és európaiak teljes egyetértésben horkolnak együtt a kevésbé kényelmetlen székeken. R szokásos félórás meditációján van, no nem a balra lévő imateremben, hanem jobbra a WC-n.

Jó vele. Érzem az üléseken összepréselődve a bőre finom puhaságát, az arcszesz utolsó nyomai és a finom férfiizzadság összekeveredett illatát. Beindul a képzeletem, és felrémlik, milyen érzés átölelni a meleg, sima bőrét, érezni az arcát az arcomon, és a testemet a szőrös mellkasához nyomni. Nem merek tovább fantáziálni, mert hosszú út vár még ránk a következő beteljesülésig.