Fekszem az ágyon csont pucéran. Mert meleg van. mert előtte aludtam. Mert előtte szerelmeskedtünk. ÉS mert MEGTEHETEM.
Ma reggel arról beszélgettek a rádióban, azok, akiket letagadom, hogy hallgatom, szóval, hogy van-e Lajosnak bakancslistája. Már nem tudom, hogy hogy keveredett oda a dolog, de elgondolkoztam. Tudod, amikor beveszi egy kis mag a fejedbe magát, nem is tudatosul, és aztán elkezdesz tudatalatt gondolkodni (nem baj, ha ez lehetetlen, azért érted, nem?) és eljutsz odaáig délutánra, hogy teljes számadást csinálsz az életedről. Persze, belejátszik, hogy anyám ismerősét most műtik, mert múlt héten kiemelték a mammográfián, és én marha, próbáltam átérezni, milyen is lehet, de legalább annyi agyam volt, hogy nem azt képzeltem, hogy most betegszem le, hanem 60 évesen. Éveken át nem volt tervem 60 éves korom után. Ebből le is vontam a következtetést, hogy nem is fogom megélni. Csak mióta megint egyenesben vagyok, meg Répa is van, hát, most már múlik a félsz.
Vissza a bakancslistához. Most, mikor felébredtem (annyira jó, fejbevágott, nyálcsorgatós alvás volt, ami nem csoda a menetek számát nézve), rájöttem, hogy épp most, a szülinapom előtt kipiálhatok megint pár dolgot. Egyébként, utálom a szülinapot is, meg a szilvesztert is. Mert alapvetően kicsit pesszimista, melankólikus alkat vagyok, és mindig az jut eszembe, eltelt megint egy év. Vajon hasznosan éltem? Mit lehetett volna jobban? A pszichológusom szerint, ha erről a mondatról leszoknék, és csak élvezném, hogy mi van, egyből megoldódna szinte minden bajom. Hát, majd letesztelem magam hétvégén.
Úsztam delfinnel. Ez volt a szülinpai ajándékom Répától. Bátor volt, de most már csak megélem még azt a pár napot, szóval előre megkaptam. Mivel 2 hete voltunk Törökországban. Befizettük a gyerekeket is, és jó anya lévén figyletem arra, hogy nekik is élmény legyen, lássanak, elérjék, meg tudják simogatni stb. De én földöntúli állapotba kerültem, hogy még hosszú ideig nem tudtam lemosni a vigyort az arcomról. Pedig nagyon hideg volt a víz. Tudtam, hogy az egész egy beidomított mutatvány, mégis, élveztem minden percét. Annyira összhangba kerültem a természettel ezen az állaton keresztül. Felemelő volt.
A gond az, hogy nem tudom, hogy tudnám ezt meghálálni Répának. Meg egyáltalán, mit adjak neki?! Mindene megvan. Ha megkérdezem, mit szeretne, közli, hogy csak hasznos dolgot. Jó, én se mondtam volna, hogy egy delfinúszást. A haverjait egyszer befizették a feleségek ejtőernyőzni. De ez szerintem őt nem érdekli. Utazni fogunk menni rengeteget. Avval kapcsolatban már megkapta Karácsonykor az útikönyvet. Szabad napunk csak most hétvégén van, mert aztán jönnek a gyerekek. Meg most fizessem be valahová magunkat, mikor szeptemberben is utazunk?! A fotókönyv jó volt, de az mindig év végén van, Karácsonyra, az adott évről. Meg nem is lennék kész vele 3 nap alatt. Dobozos szerkót (szexi alsónemű, amit ha veszel, megkérdezik, hogy aludni is akarsz benne, vagy csak, hogy letépjék rólad) (egyébként szerintem Keerthananak ajánlott lenne. Kérj rá pénzt, hidd el, ha meglátja, örülni fog. A legjobb a gyöngyös bugyi, meg az alul lukas szerkók.-)) nem veszek, mert már van egy csomó, és majd felveszem neki azokat. Mivel az egész születésnapját csak kettesben töltjük, lesz rá mód. Szóval, ha van ötlet, csak bátran!
A másik, amire vágytam, az egy all inclusive nyaralás volt. Ezt is megkatam, igaz, én fizettem a saját kölykeimet. Mert kettőnkét a közösből fizettük. Nekem annyira luxusnak tűnik, hogy nem kell főzni. Anyámékkal életünkben 2x voltunk SZOT üdülőben, amikor ilyen volt. De egyébként mindig főzött. Aztán én is. Szóval, most szuper volt. Bár néha nehezen engedem el magam. Mert mi van, ha beüt a krach, és pont az a pénz kellett volna megtakarítva? Hülyeség, mi? De szerintem azért van, mert nő vagyok, meg anya.
Még egy kérésem lenne. A Répa-családi szülinapra mi fogunk kaját biztosítani, mert mindig a tesójáékat szálljuk meg, és most mondtam, hogy már tök gáz, meg különben is, miattunk van a buli, vigyünk kaját. De az egész család marha jól főz, én meg tiszta para vagyok, mit csináljak. Mert ráadásul az exem mellett mi mindig francia meg kínai meg olasz konyhát perferáltunk. Ők meg a magyart. amivel nincs semmi baj, csak az, hogy nem tudok olyat. Szóval, ha van ötlet, amit előre meg lehet csinálni, vagy előkészíteni, megeszi a nyugdíjas papa és a totyogó unoka is, akkor írjatok. A tortát ők adják. Pedig azt én is tudok! mert bemegyek a cukiba, kinyitom a pénztárcám....
