Teljes polc van a könyvtárban neki. Rögtön a kortalan, mindig mosolygó, mindenféle irodalmi estre zavarbaejtően rábeszélő néni mellett. Ez a sor a legközelebbi az bejárathoz. Vajon mit tudhat? Nézem a könyvborítókat. Egyre nagyobb és nagyobb számok. Mennyi könyv, hány példányban, hány országban, hány hétig bestseller... Milyen jó, hogy a történet, a "legenda", hogy hogyan kezdett írni, amikor a hó elzárta a családját hetekre a külvilágtól (hol él ez a nő???), minden hátoldalon szerepel. A 4. után már kívülről tudom. Mi alapján válasszak? Mind szerelmi történet, ez látszik. Meg aztán mit várok? Talán, hogy van valami plusz történet. Találok 2-3 folytatást. Illetve családregény-szerűt. lánytestvérek szerelmei. Próbáljuk ki.
Kétségtelenül letehetetlen. Bár sejthető a vége, néha beleolvasok előre. Aztán végigolvasom. Család hanyagolva, szexelni se akarok már este, csak olvasni. Mert egyszerű a képlet. Ott meleg van, (még a téli történetekben is ég a kandallótűz), csinosak, gazdagok, önmegvalósítók, sikeresek, és egyszer csak jön a nekik termetett férfi, aki dettó... Van némi önválság, de a 3. könyv után ez is menetrendszerűen felismerhető, hogy a férfi nem akarja tönkretenni a nőt, nem akaja bántani, ezért félreáll, de csak majdnem, mert a végén minden jóra folrdul.
Érdekes az írói stílus. Néha a klasszikus, hogy egy fejezet egy ember szemszöge, és így áll össsze a történet, visszaemlékezésekből és megélt eseményekből. Néha minden jelenidőben zajlik, egyszer az egyik szereplő szemén át, majd váltva a másik. Ezt sikerült olyan tökélyre fejlesztenie, hogy többször nem is értem, melyik sort ki mondja. De nem is fontos.
A legérdekesebbek a szexjelenetek. Itt végképp elveszek. Ki liheg, és ki gerjed erre? De ezek is egy kaptafa. Az első szexben a pasi mindig eljuttatja az orgazmushoz kézzel-nyelvvel, mielőtt bármi történne, kínokkal visszatartva saját őrjítő tüzét (:-)), és megadva a nőnek azt a szerelmi élményt, amit még soha senki. Aztán jön egy gyengéd behatolás és huss. A következő szex, még aznap éjjel, de már ráérősen. Végigcsókolósan. Kipróbáltam R-rel, de nem ment. Ha már vele élsz egy éve, nem elég a végigcsókolom a mellkasát megközelítés. Meg aztán, már pontosan tudom, mitől esik szét, ahogy ő is ismer engem. De azért köszönhetünk egy-két szép élményt a könyvek felhergelő lapjainak. De a hősök ráérnek. Nem dolgoznak, vagy csak kicsit. Ráérnek egész éjjel örömöt okozni. Csak győzd követni. A végén persze meg kell még menteni valakitől- valamitől valahogy a nőt, általában a saját önhajszolásától, de a szemekből oly kitűnően olvasó, tapasztalt, jó emberismerő, mellesleg csupa izom napbarnított pasinak mindig sikerül evvel bebizonyítania igaz szerelmét.
És egyszer csak beüt a toxicitás. 4-5 könyv 2 hét alatt. Álmos vagyok, a pasim nem érti, mikor akarok olvasni, és aztán bizonyos részeknél miért mászok rá. És számadást csinálok. Kétségtelenül jól megírt könyvek. azt kapod, amit vársz. Kikapcsolódást, elszakadást a valóságtól, álmokat. Színt a szürkeségbe. Távolságot. (Gondolkoztam, lehetne-e magyar területen játszódó történetet írni így? Vagy kell hozzá Kalifornia vagy Montana? Meg Jack a Lali helyett?) Tényleg ez vagyok én? Aki nem akar szembenézni? Mivel is, meditálok már egy ideje? Miért tört rám ez most? Szégyellem magam? Nem. Lehetek én is fáradt. De mégis, miért falom a romantikus ponyvát? És miért lehet eladni ebből 150 millió példányt? Tényleg ennyire vágynak a nők (mert biztos vagyok benne, hogy pasi ilyet nem olvas) valami másra? Beismerem, fárasztó állandóan gondolkodni, bölcsességeket, az élet nagy igazságait felfedezni. Meg aztán azok nem mindig szépek, és sose fekete-fehérek. Kellenek a mesék, a kiszakadás. Ez a könyv olyan, mint a helyszínelő sorozatok. Relaxál.
De a kisördög nem alszik. Nem lehetne azért még 1-2 történeti szál? Nem lehetne kicsit mélyebb emberábrázolás? Tájak leírása? Vagy akkor nem lehetne évente 2-t megírni, és még gazdagabbá tenni az írónőt?
Legszívesebben írnék valamit. De most hosszú ideig más polcokat pásztázok a könyvtárban. Arról legközelebb.
