Nem, ez nem a párom kétszer. Ő "A Réka". 4x20 perc kínzás. Bár be kell látnom, hatékony. Eltelt 30 perc, mire felfogtam, hogy hogyan számol. Hogy amikor azt mondja, még 2, az nem 2, hanem MÉÉÉÉG 2x8. Néha felugrik, és közli, ne add fel. De én néha feladom. Mert már levegőt se kapok. Arra nem is merek gondolni, hogy R még biciklizni akar ma menni velem. Be fogok sz...ni. Félidőben relaxáltam egyet. Remélem, nem fáztam fel, mikor a szőnyegen aludtam:-))

HP-nek az exet tituláljuk, hülye p.cs. Ma megint beszólt. Mindig tesz valami megjegyzést, hogy mit nem csináltam jól a gyerekekkel. Hogy ejnye-ejnye, otthon maradt a kirándulásra menő csemete sapkája. Mondom, örüljünk, ha nem fog esni, nemhogy napszúrást kap. Hát, igen, de akkor is. Most mondtam volna, hogy te HF, vagy HP vagy valami hasonló, mit szólsz bele, azt a sapkát is nekem kellett megvenni, mert te még arra se voltál képes. Egész szombaton a táborra vásároltunk, és a melegítőktől kezve a kabáton és a táskáig, ami most rajtuk van, mindent én szedtem össze, vettem meg a gyerekeknek. Vagy lehet, meg kellett volna mondani, már nem vagyok se a feleséged, se a beosztottad, nekem ne oszd itt az észt. Vagy szembesíteni, és rákérdezni, hogy még meddig fogsz kicsinyes bosszúból piszkálni azért, mert ott mertelek hagyni? Vagy, hogy a te "kinyalom a seggeteket kicsikéim, csak szeressetek" politikádnak köszönhető, hogy nem képes a gyerek a fogasról a fejére tenni azt a tökfödőt? De persze, nyeltem, mert nem akartam agressziót. De elrontotta a kedvemet. Freddy Mercury rakta végül helyre. Hát így indult a hétfő.