Képtelen vagyok dönteni. De nem azért, mert nem tudok, hanem mert mindig még jobbat szeretnék. Van ez a tréning, amin most vagyok. 200 nő öltözködőversenye. De lehet, hogy csak én veszem annak. mindenesetre nemcsak a teljesítmény számít, jóban kell lenni a vezetéssel, abból egy pasi, szóval, csinosnak kell lenni. És nem kéne ugyanazt venni, ami már volt rajtam. Evvel a mondattal áltam neki bepakolni kedd délután. Rengeteg időt elvett, hogy az ágyra kiborított polcokat, fiókokat visszarendezzem, de nem voltam elégedett, sőt, mondhatni pánik kezdett úrrá lenni rajtam. Mert volt ugyan egy elképzelés (ráadásul turiból, és gondoltam, micsoda pikáns kép lenne, ahogy a turis cuccomban bombacsinosan puszilom a főnököt az oklevél átvételekor), de lefújtam, mert otthon 30 fok volt, mert a Drága tanul, és minden számítógép megy, elzárt ablakokkal, leeresztett redőnyökkel, mint egy dunsztban, pára nélkül, és amikor próbáltam a kosztümöt, folyt benne a víz rólam. Végül már Répa is látta, hogy kezdek megőrülni, és szerintem elege is volt kicsit, úgyhogy kapva kapott az aljánlaton, hogy elmegyek a plálzába. Meggyőzött, hogy van rá pénzem (hiba volt), és elindultam este fél hétkor beszerző körútra. Egyébként mostanában már jól vagyok, ilyenkor csak ámulva nézem, vajon mi volt a múlt héten. mivel jól voltam a bőrömben, hittem is, hogy ma valami fergeteges vásárlást csapok. Kicsit megakasztották a lendületemet először a M&Sben, de már épp jöttem ki, amikor rámkacsintott egy ujjatlan sötétkét ruha, tudod, olyan, mint a kis fekete kosztüm, hogy kortalan, mindenhová felveheted, a bulitól a színházig, csak a kiegészítőket kell váltani. Hoppá, kiegészítők! Mi van, ha nem vehetek oda fel ujjatlant? Mert mégis csak hivatalos megnyitó... De én leszek a díjazott, tehát ez pont dögin csinosan elegáns. (Répa véleményét, miszerint mindegy mi van rajta, mert úgyis letépi, figyelembe se veszem, egyébként meg szerinte nem lehet valami dögös és elegáns egyszerre. Azért érdekes a férfiagy, már ha avval gondolkodik, de kétlem:-) De így szeretem) Oké, kell egy kiskabát, kardigán, boleró, valami, ami takarja a vállam. Van otthon fehér, de valami oknál fogva beakadt a gondolat, hogy pinket veszek hozzá. ÉRTED? a piros szemüvegemhez. A végén még új szemüveg is kell. Na, a vége az lett, hogy vettem egy akciós sálat pinket, 800-ért, meg egy bolerot 14.000-ért. Már a parkolóban megbántam. De nagyon. Egyszerűen nem is értettem, hová tettem a józan eszemet. Ennyiért egy kosztümöt is vehettem volna, valami kevésbé flancos helyen. Teljes elkeseredésemből Répa szedett ki, aki megígérte, hogy másnap elintézi, és visszaviszi (megtette, örök hála, bár majdnem infaktust kapott, amikor egy férfi pólót akartak neki 18-ért felajánlani helyette.) Majd levárásolom, ha lesz valami akció. Akkor se lesz olcsó muri, de legalább nem ekkora baklövés. Kiderült, csomóan voltak pucér vállakkal, (lehet, nálunk még nincs öltözködési etikett) sőt harisnya nélkül (igaz, ezeket a Sors meg a klíma megbüntette egy felfázással). A sál teljesen megfelelt arra, hogy az ominózus pillanatban takarjon. Csinosnak éreztem magam, és ez sokat adott.Még egy dolog jutott eszembe, mert közben felhívtam az unokatesómat, hogy adjon tanácsot. Mindig jókat ad, de mindig el is felejti, hogy mennyibe kerül a tanácsa. Többet nem kérdezem meg. Bíznom kéne magamban.

Most rohanni kell reggelizni, meg utána a fejtágításra egész nap. Szabadidőben közös program. Csak tudnám, akkor miért szabad?