Megbillent a hitem. Mi van, ha tényleg megöltem valakit?

Én, mint orvos, a modern és felvilágosult nő sose használtam fogamzásgátló tablettát. Még akkor se, amikor megmondták, hogy a premenstruációs migrénem és a 2 nap görcs eltűnne. Nem kellett a vegyszer, a hormon. Egyszer vettem be egy esemény utáni tablettát, ki is hánytam a belem tőle.

Amíg nem volt egy pasi biztos, ott volt az óvszer. Az véd a betegségektől is. Meg aztán, minek szedtem volna valamit azért, hogy lehet, hogy kéthavonta beesik 1x valami-valaki.

Mikor túl voltam a szüléseken, az orvos is rábeszélt a spirálra. Most, hogy itt van R, most is teljesen jól működik. (Mellesleg igaza volt a dokinak, biztos, hogy minden másnap elfelejtettem volna bevenni, vagy otthon felejtettem volna, mikor elutazunk.) Persze, amilyen szőke, sose tudom, mikor volt utoljára. Általában valamihez kötöm. Pl. hogy akkor volt meg, amikor abban a vidéki városban voltam. Vagy amikor ünnep volt, vagy ???

Most valami káosz volt. Szerintem összehoztunk egy pici kis zigótát. Hát most minek hívjam? Babának? Aztán, "hála" a méhen belüli eszköznek, nem volt esélye megtapadni. Most aztán itt az áldás. De az agyam egy kis hátsó zugában ott motoz. Most akkor lehetett volna egy gyerekünk? Valószínűleg volt már ilyen, csak nem derült ki. Mert időre volt minden. Sose értettem a problémát, hogy mikortól élet az élet, csak most.

Nem vagyok felkészülve a közös gyerekre. Még az se biztos, hogy minden működni fog közöttünk. Bár úgy néz ki. De már egyszer nagyon megégettem magam. És akkor is a gyerekek fizettek érte.

Pedig hogy szeretnék néha, minden észérvről függetlenül egy picit. Tőle. Álmodozom, vajon szőke lenne, vagy kevert, szőkésbarna? És milyen szeme lenne? Még egy villantós kék szemű, ahogy azt a lányának is adta? És mi lenne a neve? Érdekes módon csak fiúnevek jutnak eszembe, persze egyik se stimmel. Kemény vezetéknév, karakteres. Most normális vagyok én? Még ezt a kettőt se indítottam el! Még szinte otthonunk sincs. Lehet, hogy nem lesz állásom ősztől, lehet, hogy 3x ennyit fogok dolgozni. Végre a mieink kicsit nagyobbak, tudunk mellettük élni. El lehet menni szórakozni, pihenni, nevelgetni őket, focizni és biciklitúrázni velük. Most kezdejem újra egy pelenkással? Vagy az egész csak azért van, mert körülöttem potyognak a babák? Persze, tudom, aki akar, csecsemő mellett is megoldja. A lényeg, ez egy költői kérdés. Nem vagyok terhes.