Ma gyorsan ledolgoztam a kötelezőt. Mióta nem görcsölök, hogy összejöjjön a dolog, azóta minden nap sikerül. CSak úgy simán. Mert ez a rossz ebben a teljesítményes munkában, hogy csak azt gondolod, hogy jobb, mint a fix 7,5 óra, de néha jóval több, és sose tudod, melyik nap lesz az. Persze alapvetően nem panaszkodom, nagyon jó a helyem. Azt hiszem, az is segít, hogy eldöntöttem, itt maradok, ha csak lehet. A többi munkát meg leépítem. Én is úgy vagyok, mint Szami. Fogalmam nincs, hogy kell egy munkát felmondani úgy, hogy ne dobjanak ki két lábbal, hanem részállásban még mehessen tovább. Nem is rész, csak egy-egy megbízás.

Szóval, hazamentem, ahol R várt. Mondtam, hogy főzzünk már kaját valamit, mert a 3 perces levest nem kívánom. Odatettük a paprikást főni. Aztán, mivel már telefonon előre felkeltettem a kíváncsiságát meg a vágyát, felavattuk az asztalt:-)) illetve,már fel volt avatva az előző lakásban, de itt még nem, úgyhogy ezt azonnal orvosolni kellett.:-))) Aztán jól bekajáltunk, és eldőltünk. Negyed órára, mert mehettem a különóra végére a gyerekért.

Néha azon gondolkodom, (amin nem kellene), hogy mikor jön a feketeleves. Mikor derül ki, ohgy átvert. Mikor dől össze megint a világ. De megpróbálom élvezni az életet addig is. na, majd folytatom, gyerek végzett.