Jártam, járok hozzá. Nem szégyellem. Segít néha eligazodni. Néha meg csak jó elmondani. A legjobb, mikor finoman lehülyéz. Meg játunk hozzá ketten Mr.R-rel. Mert nagyon nyögvenyelősen indult ez a dolog. Nem akartuk egymást felvállalni. Aztán meg létre kellett hozni egy 5 fős mozaikcsaládot a semmiből 1-2 hétvége alatt. Szóval, sokat segít. Most azt mondta, hogy HP (azaz az exem) ről alkotott véleményemet ne a blognak (ezt persze nem mondhatta, mert nem tud róla, de biztos mondta volna), ne a barátaimnak, ne R-nek mondjam, hanem vágjam már egyszer a HP arcába. Mert az is érthetetlen, hogy mikor már egy éve elváltunk, én miért félek még tőle, meg az is, hogy mit gondolok, hogyan árthat nekem, meg hogy inkább hagyon veszni a pénzt (amit ő velem akar kifizettetni), mint hogy beperelném, értheltetlen, miért nem szedem már végre össze magam, és olvasok be neki egyszer és küldöm el oda, ahová való. Egyébként pszichonéni nem is ismeri, de utálja, mint a szart, azért, amiket velem, meg a gyerekekkel tett-tesz. R persze meg akarta majdnem ölni, amikor elmeséltem a sapkás megaláztatást. Tényleg nem neki kellett volna elmondanom. Ma R is lelkiéletet élt exével, amire én csak annyit szoktam reagálni, hogy megnyugodjon, meg persze próbálom bebiztosítani a helyem. De nem volt veszélyben. (Pedig ex vagy 10 kiloval kevesebb nálam. Mondjuk nem is tud mosolyogni.) Itt jön ez a depi téma. Igen, ha megvan, meg ha hideg van, a francnak van kedve bármihez is. Meg különben is (itt jön a kaja, illetve sajnos nem), mivel fogyni akarok, és számolom a kalóriákat, ettől igen lehangolt, fáradt és agresszív tudok lenni. Így hát tegnap bebújtunk fél 6kor az ágyba, R kidőlt, rágóval a szájában aludt, én meg fostam, megfullad-e, én meg kiolvastam egy könyvet egy ültő (fekvő) helyemben. Közben valami kandallótűz (az hiányzott egyedül) teát iszogattam. KIRÁLY volt. Ma újult erővel álltam neki dolgozni. Érdekes, hogy amióta nem görcsölök, hogy meg legyen a napi kötelező, simán összehozom. bár ez is az élet nagy igazsága, hogy amin görcsölsz, az elkerül, amit elengedsz, az jön.
A gyerekek erdei iskolában. Furcsa, mert az apjuknál fel szoktam hívni őket, most még azt se lehet. De holnap jönnek, és még miénk a hétvége!!! nagyon hiányzik a Duna, és az én drága szerelmem kitalálta, hogyan szervezzük meg, hogy lejussunk a nyaralóba, a partra. Az lesz a végleges feltöltődés, és a téli depi teljes kinyírása. Most pedig olyat csinálok, amit rég nem, főzök. (Persze diétás light, de mégis kaja!!!!) Ja, ma elvileg kellene tornázni, de megpróbálom elbliccelni. Úgyhogy a 3. alkalomra még várni kell.
